Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

Már jóideje szerepel a piszkozatok közt, de most hogy ráértem, befejezem :)
(Ötösre szóbeliztem Emberi fejlődésen, így most lazulás van meg blogolás :)

Tehát...:

Még születésnapom környékén volt szerencsém szert tenni a saját példányomra, egy antikváriumból az 1990-ben készült debreceni kiadást.
Aki nem rendelkezik teljes Bloggerina-ismerettel, annak elmesélem, hogy jómagam is egy 1990-es Debrecenben készült példány vagyok :D
"A mű főszereplője az Operaház fantomja és Christine Daaé. A fantom az operaház alatt él, mert az arca eltorzult, és nem mutatja meg magát senkinek. Egy zenei zseni, aki gyakran megijeszti az alkalmazottakat, például zongorajátékával. A sötétségből időnként felkísértő alakot az operaházban dolgozók gonosz szellemnek hiszik. Erik megismeri Christine-t, és halott apja sugallatára elkezdi énekelni tanítani, anélkül, hogy mutatkozna, az öltöző falán keresztül. A fantom beleszeret a lányba, és féltékeny lesz a vőlegényére, Raoul-ra. Egy nap előjön a rejtekhelyéről, az arcát egy maszkkal takarja el. Elviszi Christine-t a földalatti „lakásába”. A lány meglátja az arcát, pedig a fantom nem akarja, hogy a kinézetével foglalkozzon hanem, hogy önmagáért szeresse. Ezért nem akarja visszaengedni a lányt, mert fél attól, hogy nem jön le többé hozzá, de végül belátja, hogy fel kell engednie. A lány elmeséli Raoulnak, hogy látta a fantom arcát, és ezután nem tud szabadulni a fantomtól való félelemtől. Később egy előadás alatt Erik elrabolja Christine-t, és nem akarja elengedni. A megmentésére érkező Raoult elfogja, illetve megzsarolja a lányt: vagy a felesége lesz, vagy Raoul meghal..."

A történet valójában egy romantikus krimi, ami szerintem érdekes műfajválasztás, illetve érdekessé teszi a történetet. De ezen túl még a hangulatról is ódákat tudnák zengeni: az író nagyon korhűen festi le a korabeli Párizs hangulatát (bár nem is akkora csoda ez, hisz jómaga is abban a korban élt :)
A kedvenc részem, itt nagyon megfogó a hangulat (szerintem):
*_* ha már begépeltem, tessék elolvasni xD

"Christine megpróbálta elhitetni magával és a barátjával, hogy gyönyörködik ebben a hazug szépségben, melyet csak a nézők megtévesztésére találtak ki. Mindig élénk képzelete ragyogó színekkel ruházta fel a díszletet, melyhez hasonlót a természet nem tud létrehozni. Elragadta a fantáziáját, míg Raoul lassan simogatta forró kezét. A lány azt mondta:
-Nézze Raoul ezeket a falakat, ezeket a lugasokat, ezeket a vászonra festett képeket. Mindez a legfenségesebb szerelmeknek volt tanúja, mert ide találták ki őket azok a költők, akik magasan fölötte álltak az embereknek. A mi szerelmünk is itt talál otthonra, hiszen azt is csak kitalálták és sajnos nem több illúziónál.
Raoul el volt keseredve, nem válaszolt. A lány folytatta:
-A mi szerelmünk túlságosan szomorú itt a földön, sétáljunk inkább az egekbe! Nézze csak milyen könnyű ez!
És a lány fölvitte magával a magasba, föl a felhők közé,  a zsinórpadlás nagyszerű zűrzavarába. Mulatságosnak találta, hogy a barátja szédül; előtte szaladt a törékeny pallókon az ezernyi kötél között, melyek csigákat, csörlőket és emelőket kötöttek össze, a rudak és árbócok valóságos légköri erdejében. Ha a fiatalember habozott, bájosan lebiggyesztette az ajkát: -Maga volna a tengerész?
Aztán mikor újra partot értek - vagyis talajt éreztek a lábuk alatt, az egyik folyosón nevetést, tánclépéseket és egy szigorú korholó hangot hallottak: - Hajlékonyabban, kisasszonyok! Ügyeljenek a spiccre! - Itt volt a balettiskolások osztálya, ahová alig hatévesen kerülnek a kislányok, s kilenc- vagy tíz éves  korukig járnak ide... ők még mélyen kivágott trikóban, könnyű szoknyában, fehér harisnyanadrágban és rózsaszín zokniban táncolnak, és fájó kicsi lábukat nem kímélve dolgoznak abban a reményben, hogy előbb kartáncosok lehetnek, aztán karvezetők, majd balerinák és prímabalerinák, akiket gyémántokkal halmoznak el... de addig is, amíg vágyuk teljesülhet, Christine bonbont osztott szét köztük.

Másnap a lány a palotának egy másik hatalmas termébe vezette a barátját, mely tele volt csillogó szövetekkel, lovagi öltözékek darabjaival, lándzsákkal, címerrajzokkal és tollforgókkal, s bemutatta neki a porlepte, mozdulatlan harcosok egész seregét. Megszólította a vitéz árnyakat, s megígérte nekik, hogy majd meghívja őket a ragyogó estélyekre, s együtt vonul át velük a rivaldán, a muzsika szárnyain.

Így járták be együtt ezt az egész mesterséges és hatalmas birodalmat, mely az alagsortól a tetőig tizenhét szint magas, s ahol alattvalóinak egész serege él. Christine úgy jelent meg közöttük, mint egy népszerű királynő, aki buzdította a munkásokat, s elidőzött a raktárakban; okos tanácsokat osztogatott a munkásnőknek, akik alig mertek belevágni a drága szövetekbe, amiket a hősök öltenek majd magukra. Az ország lakói minden mesterséghez értettek. Voltak köztük ötvösök is. Mindannyian szerették a lányt, mert Christine-t érdekelte, hogy mi bántja őket, vagy hogy mi a kedvenc időtöltésük. Még azokat a zugokat is ismerte, ahol titokban  öreg házaspárok laknak.

Bekopogott az ajtókon, s úgy mutatta be Raoul-t, mint egy ismeretlen herceget, aki megkérte a kezét, majd mindketten leültek egy szúette székre, s úgy hallgatták a színházi legendákat, mint hajdan, gyerekkorukban a régi breton meséket. Az itteni öregek másra nem emlékeztek, csak az operára."

...de lenyűgöző az amúgy 11 000 négyzetméteres operaház leírása mindenhol máshol is. Olyan mint egy kis város, a benne élők pedig családként élnek szinte együtt.

Mivel fizikailag birtoklom a könyvet és nem e-book-ként, elküldeni sajnos most nem tudom - akinek megvan esetleg belinkelhetné ide, hogy mások is le tudják szedni :) vagy marad a jól bevált megoldás a többieknek: szép idő van, sétáljatok el a könyvtárba :)
vagy cserébe töltsétek le a musical zenéjét:
Andrew Lloyd Webber: Az operaház fantomja letöltés (ingyenes)


Share/Bookmark

4 hozzászólás (írj véleményt!):

Valerin Lanz írta...

Én a filmet szeretem nagyon, ugye az is számít? Ráadásul a suliban láttam először, színháztörténet órán, amiért azóta is hálás vagyok a tanárnak. A zenéket én is nagyon imádom, főleg, amikor lezuhan a csillár.....az valami borzongató...:):)

Bloggerina Creepie írta...

színháztörténet!? nálunk miért nem volt ilyen? :@

Valerin Lanz írta...

Talán azért, mert én dráma tagozatos gimibe jártam:)

Bloggerina Creepie írta...

hát ezt nem mondtad :D akkor én mit vártam nyelvi előkészítőn xD

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)