Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

ajánlva minden rendszeres olvasómnak

Fantasztikus, micsoda megérzéseim vannak - már ami a könyveket illeti. Mással kapcsolatban nemigen vettem még észre, hogy nagyszerű előérzeteim támadnának, de a könyvek... :) Mindjárt megmagyarázom, miért is gondolom ezt.

Újabb regény akadt a kezembe, amit K. bizonyára újra olyan romantikus maszlagként definiálna, ami őt nem érdekli - de az az igazság, hogy ez engem egy cseppet sem zavar.
Kedves Rendszeres Olvasóim!
Bizonyára azért vagytok feliratkozva hozzám, mert bejött nektek, amit eddig csináltam. Levontam hát azt a konzekvenciát, hogy továbbra is azt csináljam, amit eddig.
Szóval jöjjön egy újabb könyvajánló - mert vannak, akiket érdekel, kedves K.!



"A Pendragon zűrös család lehetett. Jerry Springer egyszerűen imádta volna őket! Ami azt illeti, elég menő ez az egész arthuros sztori. Ezt persze semmi pénzért be nem vallanám anyámnak. Azért készült róla annyi film, azért írtak róla annyi könyvet meg verset - az Avalon nevű gimiről nem is beszélve, amiket arról a mitikus szigetről neveztek el, ahová a monda szerint Arthur holttestét vitték -, mert az egész mondakör kitűnően illusztrálja a történelemről vallott hőselméletet: azt, hogy egyetlen ember - nem egy hadsereg, nem egy isten, nem egy szuperhős - milyen nagy hatással lehet a világeseményekre."

Teljesen véletlenül akadt a kezembe (akarom mondani a monitoromra) egy Meg Cabot könyv, aminek már a címe sem tetszett. Elhúztam a szám. Meg Cabot? Egyből beugrott A neveletlen hercegnő-őrület - semmi baj vele, csak az Evermore elég megrázó volt és nem akartam rögtön valami nagyon egyszerű, nagyon hepi, nagyon rózsaszín dolgot olvasni. A borító sem keltette fel az érdeklődésem, szóval hanyagolni akartam... de hát a megérzéseim csak rábeszéltek. Csak jöttek a kis hangok a fejemben, hogy próbáld meg! - nem, nem vagyok skizofrén, képletesen értettem xD
Elkezdtem hát és meglepetésemre le sem tudtam utána tenni.

"Nem is sejtve, mi ez az átok,
A hölgy csak szőtte azt a hálót,
Mással gondolni meg sem állott
A hölgy, kié Shalott. "
Ezzel az idézettel nyit a könyv (Alfred Lord Tennyson: Shalott Asszonya) és minden további fejezet elején van még egy részlet ugyanebből a költeményből. A középkori mondavilágból vett minden egyes idézet tökéletesen passzol az amúgy klasszikus amerikai középiskolában játszódó cselekményhez.
Ez a kettősség végigmegy a könyvön és mint később megtudjuk, nem is csekély jelentősége lesz az Excalibur mondának. -ujjong, mert nagyon izgi!-


A főszereplő Ellie, aki utálja a középkort és akinek a szülei középkorkutatók :S tudjátok, amolyan tipikus "bogaras" tudósok, akiket Elaine gyakran kicsit cikinek is érez. Hajh, lássuk be, néha tényleg azok is - de szórakoztatóak xD
"Egy idő után apám jött oda hozzánk, és megkért, hogy húzzak ki egy rajzszöget a hüvelykujjából. Anyám ugyanis pont zuhanyozott. Csak egy mini rajzszög volt, olyan, amit a gyerekek használnak, úgyhogy nem vérzett nagyon. Mi csak ilyet tartunk itthon, mert nálunk állandóan történik valami baleset. Kihúztam, apám kiment. A házi feladatom fölé hajoltam, aztán rájöttem, hogy Will abbahagyta az írást. Felnéztem. Engem bámult."
Miután abbahagytam a röhögést (rendes szövegkörnyezetben olvasva tényleg mókás) felsóhajtottam, hogy végre nem a főszereplő a legteszetoszább a családban. Tudjátok, annyi ilyennel találkoztunk, aki olyan... szerencsétlen. Bianca Olivier szökése, Mia Thermopolis a hercegnősködés előtt (meg közben is :S), Ever, akit á l l a n d ó jelleggel cikiznek, Bella Swan-t meg már meg sem említem a folyamatos baleseteivel...
De még mielőtt annyira erős, független, szuper csajként lenne leírva, hogy elkezdjük utálni, megkapjuk a kellő információt arról is, milyen szánalmasnak érzi magát. (Bár nem az; végre az ideális egyensúly. Volt már, hogy bírtam egy könyvet, de a főszereplőt nem :S Hát érdekes felállás volt, szerencsére most nem ez van)
"Nem vagyok ronda, vagy ilyesmi, de nem vagyok egy Jennifer Gold sem. Úgy értem, ő az az "Ó, olyan kicsi vagyok és tehetetlen, kérlek, ments meg, te, nagy és erős férfi!" - típus. Tudjátok, akibe a suli összes menő fickója belezúg. Hozzám inkább öregasszonyok szoktak odajönni a boltban, azzal, hogy "Levenné azt a macskaeledelt arról a nagyon magas polcról, aranyoskám?"
Szóval szerethető.

Egyébként a középkorkutató szülők szerepeltetése nagyon hasznos is (azon túl, hogy viccesek), mert az ő megszólalásaik által azok is érteni fogják az elsőre egyáltalán nem nyilvánvaló, de nagyon fontos összefüggéseket/hasonlóságokat jelen és múlt közt, akik nem vágják tudós szinten a középkori mondákat.

William A. Wagner
Szőke herceg kék szemekkel. Ez tény. Ő a nyálcsorgatás tárgya (mily meglepő!); igen, vele beindul a romantika is… ám a történet egyszer csak átcsap krimibe. Az eddig megmaradt kétségeim is mind elszálltak; ez ténylegcsúcsszuperizgalamas. Istenem, hol van ehhez képest az a Neveletlen Hercegnő? És mindenki csak azt ismeri, nem bírom felfogni, miért!
Nah, kanyarodjunk vissza ahhoz a könyvhöz, amiről először beszéltem, hagyjuk azt a Mia... Mia... Mi a neve annak hercegnőnek? Mindegy. xD

"A negatív pólus" - mert minden éremnek két oldala van
Nem biztos, hogy a szőke pompomos tyúk olyan gyökér, mint amilyennek tűnik.
És mi van, ha az igazi gonosz, nem "csak úgy" gonosz, mert minden regénybe kell egy rossz, hanem tényleg oka van rá? Ha elszenvedett és felgyülemlett sérelmeket akar megtorolni?
(És mi van, ha mindez csak a látszat? - jól van, nem akarok nagyon alternatív lenni, ezt a kérdést visszavonom xD)

Tehát a Misztikus Szerelem (most már elárulom a címét is)... a reinkarnációról szól vagy a történelem csak egyszerűen ismétli önmagát? És ha esetleg az egész csak egy félreértés?
Hát, majd kiderül :D

Íme a további ajánló: a leeeegizgisebb rész - ne aggódjatok, nem lesz semmi lelőve (úgy értem én nem lövöm le a cselekmény végét; az a bizonyos karakter azonban lehet le lesz lőve, igencsak felé néz a fegyver csöve... xD ki tudja, olvassátok el a könyvet, ha érdekel :D)
...és mint mindig, igen, elküldöm, ha kéred. Menet a szokásos: kommentet írsz (valami szépet ám! xD csak vicceltem, írj, ami jól esik), meghagyod a mail címed és pár napon belül ott a könyv.

(ui.: akinek megvan a második rész, passzolja már nekem! köszi)

"A lábam vadul remegett – az előbbi rohanástól meg az érzelmektől -, amikor megkerültem a sziklát, és leraktam a még mindig becsomagolt kardot. Aztán megpróbáltam ugyanott felmászni, ahol a múltkor… Amikor az arca hirtelen megjelent fölöttem.
- Elle! - Kihúzta a fülhallgatót a füléből. - Hát eljöttél? Tudtam! - azzal megragadta a kezemet, és felhúzott maga mellé a sziklára... én meg nem bírtam tovább. Minden tagom remegett. A vérem szinte felforrt az érintésére, pedig az előbb még hideg félelem szorította össze a szívemet. Úgy éreztem, állni sincs erőm. Will alighanem rájött, mert amikor már szinte kicsúszott a lábam alól a talaj, megszólalt:
- Hé... - aztán elengedte a kezemet, és inkább átölelte a derekamat. Aztán amikor még jobban meginogtam, nevetve szorosan magához ölelt; de abban a pillanatban, ahogy a testünk összeért, s a kezem a mellkasán feküdt, hirtelen elhallgatott. Aztán újra megszólalt, ezúttal sokkal lágyabban:
- Hé...
Medence-kék szemébe merültem alig pár centi re az én egyszerű barna szememtől, és végre megtaláltam a hangomat.
-Azt hittem, meghaltál...! – suttogtam.
- Távolról sem... - suttogott vissza. Aztán megcsókolt. És a remegés megszűnt. Mintha villám csapott volna belém... Vagy még annál is erősebb valami. Sokkal, sokkal erősebb. Mert a villámot nem lehet átölelni. Vagy a szíved alatt a szívverését érezni. Vagy a kávé ízét érezni a szájában, amit az előbb ivott, vagy az inge tiszta illatát...
Olyan szorosan simultam hozzá, amennyire csak tudtam. És nemcsak azért, mert annyira fáztam. Hanem azért, hogy bebizonyítsam, él. Életben van. És engem csókol. Ráadásul úgy tűnt, élvezi. Méghozzá nagyon.
- Lássuk csak, miért nem tettük meg ezt már korábban? - akarta tudni, amikor végül abbahagyta, és a homlokomhoz támasztotta a fejét.
- Talán azért, mert már volt barátnőd - emlékeztettem rá. Meglepődtem, hogy egyáltalán képes vagyok beszélni. Egy ilyen csók után, mint ez, némának kellett volna maradnom. Mert kellemesen bizsergett az ajkam.
- Tényleg - mondta, még mindig nekem támaszkodva. Aztán felemelte a fejét. - Hé, te reszketsz! - Megdörzsölte a karomat azokkal a nagy, meleg kezeivel. - Nem csoda. Tiszta víz vagy. Hol lettél ilyen vizes?
- Az esőtől. - Mintegy megerősítésként, megdörrent az ég.
- Itt egy csepp sem esett.
- Azt látom. - Hogy lehet ez? - Elengedett, de csak egy percre, amíg lehajolt, hogy felvegye a farmerdzsekijét, ami ott hevert az iPodja mellett. A vállamra terítette a dzsekit, aztán újra magához húzott.
-Figyelj, bocs a suli miatt. Meg Marco miatt. Elég szörnyű lehetett.
-Igen. - Annyira jólesett, ahogy átölelt! - Az volt. Én... én is sajnálom.
- Neked nincs miért sajnálkoznod. Te nem csináltál semmit. Majdnem megöltem, amikor ellökött.
- Tényleg? Figyelj, Will! Marcóval kapcsolatban... - Nyeltem egyet, aztán a vállára tettem a kezem, és egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Sűrű fekete szempillák keretezte, ragyogóan kék szemébe.
- Mi van vele? - kérdezte rám bámulva.
- Nem volt... nem hallottál róla, ugye? A suli előtt elveszítettem - tettem egy kört a kocsival, de nem találtam sehol. Haza meg... nem akartam menni. - Elkapta a tekintetét. - Megpróbáltalak hívni néhányszor, de a géphang állandóan csak azt ismételgette, hogy minden vonal foglalt. Aztán majdnem odamentem, de a történtek után nem voltam benne biztos... - Két kezem közé szorítottam az arcát, és magam felé fordítottam, hogy a szemembe nézzen.
- Ugye csak viccelsz? - kérdeztem. - Azt hitted, nem akarlak többé látni? Amiatt, ami az iskolában történt? - az árnyék, amit már olyan jól ismertem, elsötétítette az arcát, de a szorítása nem enyhült. Csak ennyit mondott:
- Már biztos az egész város erről beszél..
- Will, anyukád telefonált. Nagyon aggódik... - Akkor aztán elengedett. Elengedett és hátat fordított, aztán beletúrt a hajába.
- Nézd, muszáj egy kis időt távol töltenem tőle. Meg apámtól - mondta, nem is annyira nekem, hanem inkább a fáknak. - Hogy átgondoljam a dolgokat. - Visszanézett rám, és elfintorodott. - Nem derül ki mindennap, hogy az ember anyja nem is halt meg.
- Tudom. De nem ezért hívott. Megint elfintorodott.
- Tudom, miért hívott. Marco miatt, igaz? Bólintottam. Megint megdörrent az ég. Will felsóhajtott.
- Mit csinált már megint? - Mosolygott, de nem úgy, mint aki annyira mulatságosnak tartja a történetet. - Összetörte a Land Cruisert? Kiürítette apám italos szekrényét? Mert ezt már mind megtette. És én egyiket sem bánom, pedig ő mindenért engem hibáztat. Várj, tudom már. Kihajózott a Pride Winn-nel, és tönkretette.
- Nem erről van szó. – Nyeltem egyet. - Ellopta apád egyik pisztolyát. Meg akar ölni.
***
-Azt hiszed, nem volt elegem belőle, hogy állandóan csak ezt hallgattam: Miért nem tudsz úgy viselkedni, mint Will? Will bezzeg nem bukott meg! Will bezzeg nem törte össze a kocsit! Will bezzeg nem mulaszt órát, hogy belője magát a Dairy Queen mögött! Will, az aranyifjú! Will, a csapatkapitány! Will, a gólkirály! Én meg soha nem értettem, tudod? Nem bírtam felfogni, miért lovagol állandóan rajtad anyám. Egészen máig. - Kibiztosította a fegyvert. - Aztán egyszer csak hozzámegy az apádhoz - folytatta Marco, de úgy, mintha éppen most futottunk volna össze a Storm Borthersben, és békésen csevegnénk. - Micsoda szerencse! Veletek élhetek! Most aztán közelről nézhetem, mivé válhattam volna, ha jól viselkedek. És mintha ez nem lenne elég, mi történik? Kiderül, hogy testvérek vagyunk! Bizony ám! Testvérek! Mintha korábban nem éreztem volna teljesen alkalmatlannak magam! Most meg kiderül, hogy a DNS-ünk nagy része megegyezik. Az már csak ráadás, hogy apád az én apám háta mögött anyámat gyömöszölte.
- Marco. A szüleink eltolták, oké? Azért nekünk még nem kell legyilkolnunk egymást - válaszolt Will mély, egyenletes hangon.
- Tényleg nem? - nevetett fel Marco keserűen. - Jesszusom, ez aztán óriási, Will. Mármint ha arra gondolok, hogy az én apám nem ölte meg a tiédet, úgy, ahogy a tiéd az enyémet. Szerintem csak egyféleképpen lehet megtorolni a sértést. Szemet szemért!
- Ha bosszút akarsz, Marco, akkor öld meg Will apját! Ne őt! - szóltam közbe remegő hangon. Will vetett rám egy "maradj-ki-ebből" pillantást. De nem érdekelt.
- Már én is gondoltam rá - válaszolta Marco. - De az a helyzet, hogy azt akarom, szenvedjen a fickó. És ugyan mi fájna jobban, mint az a tudat, hogy az értékes fiacskája miatta halt meg? Ezzel a tudattal kell majd leélnie az életét. Mint ahogy nekem is apám nélkül kell élnem. Ezt nevezem én bosszúnak!
- De mi értelme lenne, Marco? - kérdezte Will. - Apádat ezzel nem hozod vissza.
- Nem. Az igaz - fogadta el Marco az érvelést. - Én viszont ezerszer jobban érzem majd magam.
- Még a börtönben is? - kérdezte Will higgadtan. Ha félt is, egyáltalán nem látszott rajta. Egyenesen állt, kihúzva magát, a hangja egy cseppet sem remegett. Az embert szinte... szinte egy királyra emlékeztette. És úgy látszik, nem csak én voltam ezzel így. Marco le sem bírta venni róla a tekintetét. Még szerencse. Mert így észrevétlenül le tudtam csúszni a szikla hátsó részén, hogy felvegyem a kardot, amit odalent hagytam.
- Csak akkor megyek börtönbe, ha elkapnak - jelentette ki Marco. - Az pedig nem szerepel a terveim között.
- Hát persze hogy nem - nevetett fel Will. - Mit csinálsz, olajra lépsz majd? Nincs egy vasad sem! Az egészet arra a hülye Corvettedre költötted. Ja, igen, remélem, nem azzal akarsz menekülni. A Bay Bridge-ig sem jutsz vele, és már le is meszelnek a zsaruk. Már most is keresnek a mutatványod után, amit a suliban adtál elő.
Nem láttam Marco arcát, mert éppen apám kardját csomagoltam ki az esőkabátból. De a hangja még soha nem volt ennyire közönyös.
- Akkor majd a te kocsiddal megyek. Pénzt meg majd szerzek a pénztárcádból, ha kinyúltál. Na gyerünk, mássz le onnan. Beleáll a görcs a nyakamba.
- Gondjaid vannak, Marco - válaszolt Will szinte természetfeletti nyugalommal. - Tedd le azt a fegyvert, és beszéljük meg.
- Késő van már a beszélgetéshez - Marco kezdte elveszíteni a türelmét. Egyre hangosabban beszélt, és nem csak a mennydörgés miatt, ami egyre erősebb és fenyegetőbb lett.
- Mássz már le onnan, Will, vagy szétlövöm a csaj fejét! Különben is, mit csinálsz ott lent? Hé! Liliomos Hölgy! Gyere elő! Nem viccelek! Vagy szétlövöm Willt, esküszöm! Visszamásztam a sziklára, apám kardját magammal cipelve. Egyikük sem vette észre.
- Marco, ne hülyéskedj. - Will kitárta a karját, mintha Marco jobbik énjére akarna hatni... Már ha volt ilyen neki. - Testvérek vagyunk!
- Aj-jaj! Ezt vajon miért juttattad az eszembe?- Őszinte csalódottság volt a hangjában. - Most már le kell, hogy lőjelek. Pedig először a barátnődet akartam, hogy végignézd a halálát. - Felemelte a pisztolyt, behunyt szemmel célzott. - Na, mindegy."


Share/Bookmark

23 hozzászólás (írj véleményt!):

Sylvi írta...

Sztem nem olyan ismeretlen könyv ez... kapásból tudok mondani három embert, aki olvasta. (Te, Én, meg egy ismerősöm XD) Na, vicc volt, de hogy szupi az tény... :P A második rész engem is érdekel, hol lehet megszerezniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii????

Bloggerina Creepie írta...

Hármat? Olyan sokan vagyunk? xD
Hát hallod, fogalmam sincs, honnan lehet megszerezni sajnos, de biztos lehetsz benne, hogyha meglesz, úgyis írni fogom! :D

Addig is: ha valakinek megvan, szóljon plíz ! :)

Névtelen írta...

Hmmm... Ezt tekintsem kihívásnak? Legyen. Teszek egy ajánlatot (De csak a fergeteges ajánlók miatt): Ide adod nekem azt az eddig ajánlott könyvek közül amelyik szerinted a legjobb, és én adok egy olyan könyvet amit én olvasok, de tudom, hogy te is akarod

Ui.:Ez az írásod is nagyon tetszik.

Zolika

felhők. írta...

haliz :)
fúúú ez nem ér, most tökre kiváncsivá tettél :D
légyszi légyszi passzold át nekem is :D én meg akkor körbekérdezek hátha meg van vkinek az ismeretségi körömben a második része :D
just.danca@gmail.com
előre is köszi :D

Névtelen írta...

Szia! Ez megint szuper lett! Bár nekem előbb küldted a könyvet, szóval most ugyanazzal a lelkesedéssel olvastam a bejegyzést, amivel te írtad. Legalábbis kábé. Én se tudtam letenni - másnap piros szemekkel és csak pár óra alvással a hátam mögött ébredtem. XD
Eddig te vagy az egyetlen, akinek a könyvajánlásai bejöttek. Szóval, hajrá! Ajánlj MÉÉÉÉG!!! :D :D :D

Nóri (a messzi távolból)
ui: ja, írtam levelet is neked azon a bizonyos négybetűs honlapon... :D

Bloggerina Creepie írta...

Köszönöm, köszönöm, köszönöm :D
Válaszoltam :*

Anna írta...

Ezt a könyvet én is olvastam. Nekem is csak véletlenül került a kezembe a könyvtárban, de nekem is nagyon tetszett. És nagyon jó érzés volt egy ilyen élménybeszámoló-ajánlót olvasni róla. Köszi:)

Névtelen írta...

Hú, hát ez a könyv se lehet semmi.
Nagyon jók az ajánlásaid, élvezettel olvastam őket, remélem lesz még sok. A világ nem élvezetes könyvek nélkül! :)
Kíváncsivá tettél, így énis elkérném a könyvet :)
lulu1234@freemail.hu

Luca (egy tipikus könyvmoly :D)

ui: Meg tudnád adni a 2. rész címét? Akkor körbe tudnék kérdezősködni. ::)

Bloggerina Creepie írta...

elküldtem, köszi :)
A második rész egyébként a Koronázás - ami manga képregény formában jelent meg... nincs meg még, de érdekes lehet :S

Wee írta...

Hú, én ezt szeretném elkérni :D sasvari.vivi@citromail. hu

plusz lenne még egy kérésem, pontosabban segítséget kérnék...
Egy ideje keresem Chelsea Cain - A fúria című könyvét, de eddig még nem jártam sikerrel... :(

Névtelen írta...

Szia, eltudnád küldeni nekem a könyvet? (ezt is xD)
Előre is köszi :)

e-mail: vigbettyke@gmail.com

Névtelen írta...

szia
én is elkérhetném a könyvet??
Imádom Meg Cabot könyveit, de erről még nem is hallottam :O:O
címem: princess-girl@freemail.hu
Köszí =))

Bloggerina Creepie írta...

nem hallottál róla? :o vétek kihagyni :D

Névtelen írta...

Hali! Lécci, küldd el nekem is! Imádom, bár még csak egyszer tudtam elolvasni. Nekem is véletlenül akadt a kezembe. E-mail címem: klaudia.onica@gmail.com
Ui: Az a 2. rész engem is érdekelne. Ha meglesz, légyszí küldd el azt is.

Névtelen írta...

Szia!Lécci, küld el nekem is!NAgyon szeretném elolvasni erre az e-mail címre: balint.anita97@gmail.com
A második részét is ha lehet!!:D

Bloggerina Creepie írta...

visszadobta az üzimet, azt mondja nincs ilyen email cím :(( tudsz adni egy másikat?

Dorina Hamvas írta...

Szia :) Nekem is elküldenéd? :$
E-mail: dorcyca1394@gmail.com

Névtelen írta...

szia
lécci küld el nekem is
lethenyei@freemail.hu

Cally Roven írta...

Nekem is jöhetne :)

Bloggerina Creepie írta...

sajnos nem látható a címed az adatlapodon, ha meghagyod valahol, küldöm :)

betty betty írta...

szia eltudnad nekem küldeni? elöre is köszi ( bettybetty692@gmail.com )

Gina írta...

Szia! Kíváncsivá tettél engem is, így szeretnélek megkérni, hogy ha még megvan, küld el a címemre: tevichgina@gmail.com. :D Előre is köszönöm!

Névtelen írta...

Szia elküldened nekem is a sorozatot? Elore is koszi. Címem vacak626@gmail.com

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)